2023. január 2.

Hétfő reggel van, Apa már dolgozik, de Marci szerencsére a félelmeim ellenére, ezt elfogadja, nem sír az apjáért. Azért videochatelünk egyet reggeli előtt gyorsan.

9:15-kor a nagy reggeli káosz közepette hív Anyósom, hogy mehetünk-e akkor a megbeszéltek szerint rokonokat látogatni a gyerekekkel, babakocsival, futóbicóval és gyalog. Kiégetten mondom neki, hogy „Persze.” Vártam már, hogy menjünk, de a reggeli sokkoló lakásmentés a két gyerek mellett romboló tud lenni. Egyszerre pakoltam be a mosást a mosógépbe, tettem el a karácsonyra kapott vonat mindegy egyes kis Duplo darabkáját a fehér kosárba, indítottam a robotporszívót a szőnyegre és varázsoltam nagyjából tisztává a konyhát a tegnap esti vacsi és ma reggeli evészet után. Közben persze ment a Bing, ami miatt lelkiismeretfurdalásom van, hiszen tudom, mennyire káros, de a földön nyűglődő Bence éppen eléggé lekötött a háztartás munkái mellett annyira, hogy a Marcinak bekapcsoljam.

Jött is a Mama, a két Unokatesóval együtt, de ők már nagyok, 10 évesek lesznek. Nekik most egy hétig még nincs suli, a sulik spórolnak a fűtéssel. Bence szép lassan elaludt a babakocsiban, ahogy haladtunk, Máté is jól nyomta a futóbicóval. Tökéletes idő volt, 9 fok, napsütés, megálltunk az első rokonnál, aki a templom és az ovi mellett lakik. Marci szeptemberben kezdi itt az óvodát.

Soha nem voltam még ebben a házban, de kedves volt a fogadtatás is, a ház is, kaptunk sütit és innivalót, gondoltam milyen jó program, az otthonülés helyett. Bence addig kint aludt a lépcső mellett. Amikor távoztunk, akkor kelt fel- a következő rokon innen csak 3 perc sétára volt.

Itt már többször jártunk, Marci korábban mindig hisztizett és sírt mikor jöttünk, pedig ez Anyósom szülői háza, amiben most a testvére él családjával. Szerencsére kinőtte ezt, régebben minden zárt helyen, ahova mentünk, annyira sírt, hogy el kellett hozni. Sötétebb időszak volt ez, hiszen így, hogy jár az ember Baba-Mama klubba, Baba-Mama jógára, hogy ugrik fel egy ismerős vagy rokon lakásába, mikor még a Mamáéknál is nyöszörög és felkéreckedik egész nap? Megmondom én, hogy: Sehogy. Belefárad az ember az állandó hisztibe és sírásba…

Na de, halleluja, most már otthonosan pördül-fordul szinte mindenhol, játszik, szaladgál, jól érzi magát, rosszalkodik- ahogy azt el is várja az ember egy egészséges kis csemetétől: élet legyen benne! - ahogy mondják nagyanyáink.

Mikor hazajöttünk el is aludtak szépen, a kicsi is lefáradt annyira, hogy aludjon egy jót. Így tudtam írni ezt a kis Naplót. Idén nem fogadtam meg semmit, úgyis mindent a gyerekek diktálnak. Írni viszont szeretnék. Ez az egy kérésem van ettől az évtől: legyen időm, energiám és lehetőségem kiírni magamból a nehézségeket, megörökíteni szavak formájában a boldog pillanatokat. Jövő ilyenkor, talán már úgyis dolgozni fogok. Várom is, meg nem is.

2023. január 1.

Jól indult az év, a reggel is. Meglepő! 7:30-kor keltem a gyerekekkel, Apa aludt még, így kimentünk egy másik faluba Mamához és Papához. Ugyanis mi Pesttől távol, egy kis faluban élünk, de nem panaszkodom. A megélhetés jó, 15-20 perc autóútra laknak a szüleim, abban a faluban, ahol én felnőttem. A Férjem pedig mindig is itt lakott, ahol most mi, egészen annyira, hogy a felettünk levő házban. Ott most a Mama lakik, az Anyósom, aki egy igazi Kincs.

Marci már tegnap délután nagyon várta a Papát is, de csak a Mama- az Anyukám- jött ki. Ma bepótolhat mindent, Mama úgyis épp sajtos pogácsát süt. Volt minden, karácsonyfa melletti daruzás, ugrálás, videó nézés az unokatesókról, sőt, megmutattuk Papának a Binget is, hogy ő is ismerje meg ezt a mesét. Közben Bence elvolt hason, kúszott a játékokért, cicizett, néha-néha a Papa is bolondozott vele. Mama elkészült a pogácsával, finom, friss, ropogós külsővel, puha belsővel várakoztak az ebédlő asztalon arra, hogy megegyük őket. Szeretem ezt a képet, olyan idilli az egész. Mama-Papa-Gyerekek, karácsonyfa, Újév napján.

11-kor apa hív, hogy felkelt, mi újság velünk.

-Papa épp mutatja, hogy talált egy trambulint Marcinak a neten, ami le van akciózva, majd ellenőrzi az oldalt, és meg is rendeli neki, pont kék színben. -feleltem, miután megkérdeztem, hogy sikerült az este és mikor ért haza. Papáék egyébként nagyon szeretik az unokákat, a Testvérem gyerekeit is, mindig kitalálnak valami szuper, olykor túlzásba vitt ajándékot. Ezt a trambulint most a húsvéti nyuszinak kellett volna hoznia, de hát a Papa megelőzi, mert hadd játsszon vele a gyerek már most.

-Miért ne? 2 éves elmúlt már, lassan 2,5 lesz, ennyi idősen már az unokatesója is trambulinozott. -válaszolta mindig, mikor felhoztuk a Férjemmel, nem korai-e?

Mikor kiléptünk az ajtón, hazafele menet a gyerekekkel, nem hittük el, amit látunk és érzünk a bőrünkön: 12 fok, napsütés, de olyannyira, hogy meg is fogadtam, délután visszamegyünk a városba valamelyik tópartra a gyerekekkel- ha apa is jól van.

Bizony vissza is mentünk, igaz kicsit később, mint terveztük. Naplementére még odaértünk 4-kor. Gyönyörű volt, a barátnőmnek elküldtem, ahogy ugrál a gyerek, háttérben a tó és a naplemente, azt mondta, olyan mintha csak egy háttér lenne, ami nem is igazi. Sétáltunk is a játszóterezés után a parton, a leengedett tavat vizslattuk Marcival, néztük a homok és sár váltakozását, a vadludakat, akik szerencsére nem hagyták hátra a tavat, annak ellenére, hogy szilveszterkor biztosan erre fele is ment a petárdázás.

2022. december 31.

Apa elment 7-kor szilveszterezni a barátokhoz, Anyósom pedig negyed 9-ig maradt. Segített a kicsikkel, megvárta, míg elaltatom Bencét. Miután elment, jöhetett a szokásos esti Bing mese Marcival, majd (tehén)tej melegítés, bele a gyógyszer cseppek hisz köhög és taknyos, és irány az ágy- Bence mellé. Így szoktunk aludni, mi hárman, egy nagy matracon. A fiúk és én. Imádom.

Szóval, szilveszter estéhez méltón, gondoltam fent maradok. Rabul ejtett tegnap éjjel egy könyv, amiről már sokat olvastam korábban, hogy mekkora sikere van- engem is érdekelt. Mikor először láttam pár éve, 2 millió eladott példánya volt, mikor megvettük karácsony előtt a Libriben a férjemmel, már 12!! millió eladott példány állt a címlapján. Tényleg magával ragadó, éjfél előtt 20 perccel tudtam letenni ma este is- tegnap pedig hajnal 2-ig olvastam, nem mintha nem tudtam volna inkább aludni ez idő alatt, de szükségem volt már régóta egy kis felnőtt kikapcsolódásra. Erre soha nem szántam időt idén.

Természetesen az olvasás ideje alatt reszketve hallgattam a bébiőrt, kelnek-e a gyerekek a borzalmas hangos petárdákra. Bence pontban 9-kor vissza is kelt, éles sírással, akkor hirtelen el is temettem a szilveszteri olvasós tervemet. Kihoztam a karomban, a fényektől óvva kis szemét, be a hátsó, sötét közlekedőbe. Sírt, sírt, de bújt is szorosan a nyakamba, szemét nem nyitotta ki, gondoltam álmos, csak bele nyillalt a fogába a fájdalom. Már 4 kint van neki, most 7,5 hónapos.

Kis idő múlva karomon ringatva kijött egy hangos böfi, és meg is nyugodott. Mire visszaértem vele az ágyba, s letettem, aludt is tovább. A babák nyugodtan alszanak- nyugtáztam. Mehetek vissza olvasni a nappaliba, ahol gyönyörű esti fényeket kölcsönöz az új komód lámpája, a karácsonyfa égősora, és a konyhapult feletti spot. Bele-bele kortyoltam az Alkoholmentes Rosé pezsgőbe, mégis csak szilveszter este van. Bátyám szokta ezt inni mostanában, mióta alkoholt már nem iszik- nyomós okkal. Délután kint volt Anyukám, vele és Marcival ittunk egy pohárral, persze ő csak feles pohárból. Koccintottunk, Boldog Új Évet kívántunk egymásnak. Aztán ugyanezt elismételtük az Anyósommal is.

Éjfélkor már bent feküdtem a Babákkal, Bence mindig kel fél 12 körül szopizni, hát ma nem kelt. Még gyorsan váltottunk pár üzenetet Messengeren a legjobb barátnőmmel Zsanival, és a férjemmel is, aztán el is aludtam. BOLDOG ÚJ ÉVET!