-
január 1.
Jól indult az év, a reggel is. Meglepő! 7:30-kor keltem a gyerekekkel, Apa aludt még, így kimentünk egy másik faluba Mamához és Papához. Ugyanis mi Pesttől távol, egy kis faluban élünk, de nem panaszkodom. A megélhetés jó, 15-20 perc autóútra laknak a szüleim, abban a faluban, ahol én felnőttem. A Férjem pedig mindig is itt lakott, ahol most mi, egészen annyira, hogy a felettünk levő házban. Ott most a Mama lakik, az Anyósom, aki egy igazi Kincs.
Marci már tegnap délután nagyon várta a Papát is, de csak a Mama- az Anyukám- jött ki. Ma bepótolhat mindent, Mama úgyis épp sajtos pogácsát süt. Volt minden, karácsonyfa melletti daruzás, ugrálás, videó nézés az unokatesókról, sőt, megmutattuk Papának a Binget is, hogy ő is ismerje meg ezt a mesét. Közben Bence elvolt hason, kúszott a játékokért, cicizett, néha-néha a Papa is bolondozott vele. Mama elkészült a pogácsával, finom, friss, ropogós külsővel, puha belsővel várakoztak az ebédlő asztalon arra, hogy megegyük őket. Szeretem ezt a képet, olyan idilli az egész. Mama-Papa-Gyerekek, karácsonyfa, Újév napján.
11-kor apa hív, hogy felkelt, mi újság velünk.
-Papa épp mutatja, hogy talált egy trambulint Marcinak a neten, ami le van akciózva, majd ellenőrzi az oldalt, és meg is rendeli neki, pont kék színben. -feleltem, miután megkérdeztem, hogy sikerült az este és mikor ért haza. Papáék egyébként nagyon szeretik az unokákat, a Testvérem gyerekeit is, mindig kitalálnak valami szuper, olykor túlzásba vitt ajándékot. Ezt a trambulint most a húsvéti nyuszinak kellett volna hoznia, de hát a Papa megelőzi, mert hadd játsszon vele a gyerek már most.
-Miért ne? 2 éves elmúlt már, lassan 2,5 lesz, ennyi idősen már az unokatesója is trambulinozott. -válaszolta mindig, mikor felhoztuk a Férjemmel, nem korai-e?
Mikor kiléptünk az ajtón, hazafele menet a gyerekekkel, nem hittük el, amit látunk és érzünk a bőrünkön: 12 fok, napsütés, de olyannyira, hogy meg is fogadtam, délután visszamegyünk a városba valamelyik tópartra a gyerekekkel- ha apa is jól van.
Bizony vissza is mentünk, igaz kicsit később, mint terveztük. Naplementére még odaértünk 4-kor. Gyönyörű volt, a barátnőmnek elküldtem, ahogy ugrál a gyerek, háttérben a tó és a naplemente, azt mondta, olyan mintha csak egy háttér lenne, ami nem is igazi. Sétáltunk is a játszóterezés után a parton, a leengedett tavat vizslattuk Marcival, néztük a homok és sár váltakozását, a vadludakat, akik szerencsére nem hagyták hátra a tavat, annak ellenére, hogy szilveszterkor biztosan erre fele is ment a petárdázás.
